BEMUTATKOZÁS – Mérő László
Eredeti szakmám matematikus. Az ELTE Pszichológiai Intézetének professzora vagyok. A Darwin’s Marketing Evolution cég társalapítójaként 2003 óta foglalkozom a memetikai marketingkutatás módszertanának fejlesztésével. A szélesebb intellektuális közönség számára írt könyveim (Észjárások, Mindenki másképp egyforma, A pénz evolúciója, Az érzelmek logikája, A csodák logikája) eddig összesen 8 nyelven jelentek meg.
"A jövő az álmodozóké". Mit jelent ez valójában?
– Sokféle változást tapasztalunk. A mesterséges intelligencia fejlődése nagyon át fogja rendezni a munkaerőpiacot. Rengeteg foglalkozás feleslegessé fog válni. Ezt sokan ijesztőnek találják – pedig nem az, csak ránk, emberekre jellemző, hogy szeretünk borzongani. Pedig eféle átalakulás volt már a történelemben. Most néztem meg az adatokat, miszerint 1870-ben az Egyesült Államok lakosságának majdnem fele szó szerint a földből élt, tehát mezőgazdasági munkát végzett. 1933-ra már csak negyede, most meg alig két százaléka. És ebben már az erdő- és halgazdálkodás is benne van. A lakosság feléről van szó, száz év alatt. Aztán találtak maguknak más munkát. –
Biztos vagy abban, hogy most is így alakul csak még nem látjuk pontosan, és ettől is elbizonytalanodunk?
– Egy részét már látjuk, mert maga a mesterséges intelligencia is sok újfajta munkát ad. Például programozni kell. Ha más szempontból nézzük, most az emberiség fele – 3,5 milliárd fő – mindent, ami az élethez kell, képes megtermelni tízmilliárd számára is. Az ételt, a lakást, sőt, idesorolom a gyógyítást, a tervezést és a tanítást is. Az egyik fele előállítja, ami nélkül nem lehet élni, de ez nem jelenti azt, hogy a másik fele majd szomorúan támasztja a romkocsmák pultjait. Nem. Ők valami olyasmit fognak termelni, ami nélkül lehet élni, de vele jobb. Játékot, színházat, táncot, misét, riportot – bármit. Ezért van bajom azzal, hogy ne álmodozókat képezzünk, hanem szakembereket. Nagyon is szükség lesz álmodozókra! Ehhez kell a kreativitás is, persze, de kellenek olyanok, akik nem kreatívak, hanem követni tudják azt, aki újat talál ki, és képesek megalkotni. Például Steve Jobs kreativitása kellett az iPhone-hoz, de szükség volt olyan műszaki szakikra, akik hajlandóak voltak azt a hülye ötletet megvalósítani, hogy az ujjunkkal irányítsuk a képernyőt. Micsoda baromság, gondolj bele! Az ujjunk hol túl száraz, hol túl zsíros, eleve nem olyan hegyes – nézd meg, az enyém például egyáltalán nem az – de mégis pillanatokon belül elterjedt ez a megoldás a világban. Mert voltak, akik ezt az álmot magukévá tudták tenni. Nem ők találták ki, de ők valósították meg. Tehát olyan embereket kell képeznünk, akik egy-egy álomra fogékonyak...
Forrás: Media Hungary, digitalhungary